GYIK – Leggyakrabban feltett kérdések a legionelláról

A legionárius betegségről

legionárius betegség fő tünete a tüdőgyulladás, amely magas lázzal és változatos extrapulmonális tünetekkel társulva gyakran életveszélyes állapotot okozhat. A betegség 2-10 napos lappangási idő után influenzaszerű tünetekkel kezdődik, majd 12-48 óra múlva hidegrázás, magas láz és fokozódó erősségű, száraz köhögés jelentkezik. A 2-3. naptól kezdődően a tüdőgyulladás tünetei dominálnak. A betegség járhat nehézlégzéssel, valamint tachypnoe-val. A Legionárius betegség központi idegrendszeri és gasztrointesztinális tünetekkel is járhat. A diagnózist komolyan megnehezíti, hogy a legionárius megbetegedést nehéz elkülöníteni egyéb pneumóniától.

Tünetek lehetnek: tüdőgyulladás, magas láz, hidegrázás, száraz köhögés, izomfájdalom, fejfájás, zavartság, hasmenés

Európában a betegség incidenciája az egyes országokban 0 és 30/1 millió lakos között változik évente.

Európai Unióból, és Norvégiából 2015-ben 7000 esetet regisztráltak, a teljes incidencia 13,7/1 millió fő, letalitás 10,0 % volt. Az esetek döntő többségében kóroki ágensként a Legionella pneumophila fajt, annak is elsősorban 1-es szerotípusát azonosították.

Hazánkból 2015-ben mindössze 58 esetet jelentettek (incidencia 5,9/1 millió fő), ami kb. harmada a legionárius betegség kockázatával komolyan számoló országok incidenciájának.

A legionárius betegség leggyakrabban a Legionella baktériumokat aeroszol formájában tartalmazó levegő belégzését követően alakulhat ki.

Az aeroszolt a baktériumokat tartalmazó vízből létrejött, szabad szemmel nem látható apró cseppecskék alkotják. A látható vízpermet tehát nem aeroszol, de természetesen képződhet belőle aeroszol is, ha a párolgáshoz elegendően kisméretű vízcseppekből elpárolog a víz, és így méretük még tovább csökken.

A 4 μm-nél kisebb átmérőjű cseppekből a környezeti tényezőktől függően akár egy másodperc alatt elpárologhat annyi víz, hogy az 1 μm átmérőjűvé váljon. Ilyen kisméretű folyadékcsepp a levegőben lebegve hosszú ideig megmaradhat, és nagy távolságokba eljuthat.

Az 5 μm-nél nagyobb átmérőjű cseppek csak a felső légutakig jutnak, ahol a kórokozók megtelepedni nem tudnak, így a legionellosis nem pneumóniás formáját okozhatják.

Legionella baktériumok az alveolusokba kerülve okoznak pneumóniát, ahova csak a kellően kicsiny, 1-3 μm cseppátmérőjű aeroszol formájában jutnak be. A kórokozó az alveoláris makrofágok speciális receptoraihoz kötődik, bejut a sejtbe és intracellularisan szaporodik.

Legionella baktériummal való fertőződés kockázatát számos tényező befolyásolja:

– Legionella baktériumok jelenléte
– szaporodásukra alkalmas körülmények, például megfelelő hőmérséklet (20-50°C),
– tápanyagforrások, mint az iszap, vízkő, rozsda, algák és más szerves anyagok,
– belélegezhető cseppeket képző és terjesztő eszközök, például vízcsap, zuhany vagy hűtőtorony által kibocsátott aeroszol expozíciója,
– az exponált személyek egészségi állapota és fogékonysága.

Igen.

A Legionella-fertőzés elleni védekezésben a celluláris immunválasznak van elsődleges szerepe.

Fokozott fertőzési veszélynek vannak kitéve a csökkent védekezőképességű személyek, és az idült alapbetegségben szenvedők. Veszélyeztetetteknek tekinthetők a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), krónikus cardiovascularis betegségben, vese- és májelégtelenségben, diabetes mellitusban, daganatos betegségben, HIV-fertőzöttek, továbbá a csontvelő- és szervtranszplantáltak, és a magas dózisú szisztémás szteroid, vagy más immunszupresszív kezelésben részesülő betegek.

Hajlamosító tényező az 50 évesnél magasabb életkor, a férfi nem, az erős dohányzás, az alkoholizmus, a posztoperatív és az intenzív osztályon történő kezelést igénylő állapotok.

Ezidáig nem találtak bizonyítékot arra, hogy a kórokozó emberről emberre terjedne. Egyetlen esetben merült fel eddig, hogy esetleg képes lehet a betegség emberről emberre is terjedni. Erről a Mégis képes a legionárius betegség emberről emberre terjedni? szócikk alatt olvashat többet

A legionárius betegség leggyakrabban a Legionella baktériumokat aeroszol formájában tartalmazó levegő belégzését követően alakulhat ki. A több mint 50 különböző Legionella faj jó része – több mint 20 faj – okozhat megbetegedést. A megbetegedésekkel leggyakrabban a Legionella pneumophila fajt hozzák összefüggésbe.

Nem. A legtöbb ember ellenáll a kórokozónak. Járványokban általában az exponált személyek kevesebb, mint 5 %-nál alakul ki a legionárius betegség. A tünetek súlyossága és a magas halálozási aránya miatt azonban komolyan kell venni a betegséget

Nem. A Legionella baktériumok által okozott tüdőgyulladást igen nehéz az egyéb pneumóniáktól elkülöníteni.

A beteget elsőként ellátó orvos felelőssége abban rejlik, hogy a tünetek alapján gondoljon a Legionella-fertőzés lehetőségére. Számos vizsgálati módszer segíti a differenciál-diagnózis felállítását: mikrobiológiai tenyésztés, speciális vér- és vizeletvizsgálat. 

A legionárius betegség intracellulárisan ható antibiotikumokkal kezelendő: így fluorokinolonok illetve makrolidok a választandók. Súlyos esetekben a makrolidok és a fluorokinolonok kombinálhatók egymással. A legionárius betegség terápiájának javasolt időtartama 3 hét.

Általánosságban beszélve elmondható, hogy nem tud úgy legionárius betegség kialakulni, ha valaki vizet iszik. Ahhoz, hogy valaki megbetegedjen, a baktériumnak a tüdőbe kell valamilyen módon kerülni, pl. a legionellát tartalmazó aeroszol belégzésével, vagy aspirációval.

A legionárius betegség kórképe 1976-ban vált ismertté, amikor az Amerikai Légionáriusok Philadelphiában megrendezett nagygyűlésén 221 személy betegedett meg tüdőgyulladásban, és a betegek 15%-a meghalt.

A tüdőgyulladásokért felelős, addig ismeretlen baktériumot a következő évben izolálta az Amerikai Járványügyi Központ (CDC), és Legionella pneumophila-nak nevezte el. A kórokozó a szálloda légkondicionáló berendezésének párásítójából került aeroszol formájában a levegőbe.

A philadelphiai járványról többet a blogban olvashat többet. 

A legionellák természetes és épített környezetben

Igen van. 2015. november 6-án jelent meg a Magyar Közlönyben az EMMI 49/2015. (XI. 6.) rendelete a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve
létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról.
Erről többet a “Megjelent az EMMI Legionella rendelete!!!!!!” és a “Kire vonatkozik az új EMMI Legionella rendelet” c. blogbejegyzésekben olvashat. Az oldalon archívum: “Kötelező kockázatbecslés/kockázatfelmérés kilátásban“, illetve “Kövesse a jogszabályokat, tegyen eleget a jogi követelményeknek….” szócikkek alatt.

Nem. A legionellák ubikviter szervezetek, azaz természetes vizi környezeben – forrásokban, folyókban, tavakban és tározókban – és talajban alacsony csíraszámban jellemzően megtalálhatóak.

Kertészkedéssel összefüggő legionárius betegséget is írtak le már, amelynek kapcsán virágföldből izolálni lehetett legionelllát (pl. L. longbeachaei).

A kockázat megnőhet, ha mikroorganizmusok a természetes vizekből olyan helyekre juthatnak, amelyek mesterséges rezervoárt képeznek számukra (városi csatornázott víz, magánházak vízrendszere, stb.).

Igen kicsi ennek a valószínűsége. Természetes környezetben a legionellák jellemzően olyan alacsony csíraszámban fordulnak elő, ami nem okoz megbetegedést.

Meleg, pangó víz idális környezetet jelent a legionellák számára. A baktérium 20 és 50°C között szaporodik , a hőmérséklet optimuma jellemzően 32°C-40°C között van. Rozsda, vízkő egyes mikroorganizmusok és egyéb élő szervezetek jelenléte szintén pozitív hatással lehetnek a legionellák szaporodására.

A legionellák közegészségügyi kockázatot főleg nyílt rendszerek esetében jelenthetnek, ahol a legionellát tartalmazó vízből aeroszol képződik. Így kockázatot jelenthetnek pl. a hűtőtornyok, a nedves hűtési technológiával üzemelő légkondicionáló berendezések, rosszul kialakított felületi hűtők (pl. split-klíma), épületek hideg- és használati melegvíz-rendszerei (különösen a víz- és energiatakarékosság miatt elterjedt, erős porlasztással és nagy nyomással működő zuhanyrózsák), szökőkutak (főként a beltériek), légnedvesítő berendezések, medencés fürdők (főleg a pezsgőfürdők, mivel ott fokozott az aeroszol képződésének valószínűsége), kerti locsolók, fogászati egységek, ételtároló vitrinek párologtatója, terápiás lélegeztető készülékek, permetezők, tűzoltó rendszerek (sprinkler) stb. Kockázatot jelenthet továbbá minden, olyan 20 és 45°C közötti hőmérsékletű vizet tartalmazó berendezések vagy rendszerek, amelyek működésük, bemutatásuk vagy karbantartásuk közben aeroszolt bocsátanak ki.

Igen. Célunk, hogy olyan körülmények között üzemeltessük a vizes rendszereket, amelyben a Legionella baktériumok nem képesek szaporodni.
Többek között ilyen intézkedések pl. a teljesség igénye nélkül

  •  A hűtőtornyok és evaporatív hűtők megfelelő karbantartása, amelybe beletartozik évente kétszer a tisztítás, valamint a folyamatos és megfelelő biocidos kezelés.
  • A használati melegvíz a hálózat minden pontján 55°C feletti vízhőmérséklet tartása. A tartálytól legtávolabbi ponton sem lehet alacsonyabb a használati melegvíz hőmérséklete, mint 50°C, tehát figyelni kell rá, hogy a hálózaton belül ne legyen nagy a hőmérsékletesés. Fontos továbbá az esetleges pangás elkerülése rendszeres műszaki felülvizsgálattal, ill. kifolyatással, illetve tárolós rendszereknél a HMV tárolók rendszeres tisztítása.

Nem. Abban az esetben pedig különösen érdemes a tárolós rendszereket legalább 60°C-on üzemeltetni, amennyiben olyan személyek is használják a melegvizet, akik veszélyeztettek, vagy fokozott kockázatnak kitettek.

A magas hőmérsékleten való üzemeltetéskor azonban ügyelni kell a forrázás-veszélyre, főleg abban az esetben ha a melegvizet kisgyermekek, vagy idős személyek is használják.

Speciális tisztítási eljárásokkal és vízkezeléssel csökkenthető a rendszerekben a Legionella-csíraszám. A legtöbb esetben a fertőtlenítés vagy valamilyen vegyszerrel (általában ez valamilyen klór alapú fertőtlenítőszert jelent), és/vagy a víz hőmérsékletének megemelésével történik.

Igen. Azonban a bizonyítékok arra utalnak, hogy a kisebb rendszerek – és ilyenek általában az otthoni vízmelegítők – kisebb eséllyel okoznak megbetegedést, mint a nagy rendszerek, amilyenek általában a kórházak, munkahelyek, szállodák, középületek stb. Ennek ellenére a melegvíz hőmérsékletének magasan (legalább 60°C-on) tartása elsődleges az otthoni, tárolós vízmelegítők esetében is.

Hűtőtornyok és a legionellák

A nedves mosók lehetnek légkezelők és nedves (evaporatív hűtők). Légkezelőkben a levegő hőmérsékletét is a beporlasztott víz segítségével kívánják beállítani, a nedves hűtőben a cél a beporlasztott víz hűtése.

A nedves mosókról, mint Legionella baktérium szempontjából kockázati közegről többet olvashat az oldalon.

Evaporatív (nedves vagy elpárologtató) hűtőkben a cél a beporlasztott víz lehűtése. A nedves hűtők vize általában valamilyen technológiai vagy komfortcélú gépi hűtőberendezés kondenzátorán melegszik fel, a visszahűtött víz feladata pedig ezen kondenzátor hűtése. A függőleges kialakításuk miatt elterjedten alkalmazzák rájuk a hűtőtorony megnevezést is.

A víz hűtését végző evaporatív hűtőkben a levegő áramlása függőleges, felfelé mutató irányú. A lehulló víz a levegővel szembeáramlik. A porlasztókeretek felett általában cseppleválasztó lamellák találhatók. A légkezelőkkel ellentétben az elpárologtató hűtőkben gyakran alkalmaznak valamilyen töltetet – pl. Rasching-gyűrűket vagy fagerendákból álló rácsozatot, – amelyek feladata a hőátadó felület megnövelése. A beporlasztott víz a tölteten csepeg le. Az elpárologtató hűtőkben más – szűrő, külső hőforrással kapcsolatban álló hűtő vagy fűtő hőcserélő, a légáram térfogatát szabályozó – berendezés nem, legfeljebb csak ventilátor található. A levegő mozgatása történhet ventilátorral, de történhet ventilátor nélkül, csak a felmelegedő levegő által kifejtett felhajtóerő, a kéményhatás következtében. Ventilátort a kisebb berendezésekben alkalmaznak, a technológiai célú nagyobb, például erőművi hűtőtornyokban a levegő a kéményhatás következtében áramlik.

A nedves hűtőtornyok Legionella humán-egészségkockázatáról itt olvashat még

Nedves hűtőtorony lehet nyitott-, vagy zárt-rendszerű

Száraz hűtőtorony: Heller-rendszer

Mindkettőnél lehet természetes, vagy mesterséges (ventilátor) léghuzatú megoldás.

nedves hűtőtornyok bírnak jelentőséggel a Legionella humán-egészségkockázata szempontjából. 

A hűtőtornyokat lehet online és offline is fertőtleníteni.

  •  Az online módszer csak vegyszeres fertőtlenítésből áll, miközben üzemel a hűtőtorony, leállás nincs. Annak ellenére, hogy az online módszer nem tartalmazza a hűtőtorony mechanikai tisztítását, van annyira hatékony, hogy elpusztítsa a Legionella baktériumokat és sokkal biztonságosabb, olcsóbb és gyorsabb, mint az offline módszer. Komoly előnye továbbá, hogy kevésbé korrozív. Egy átlagos online fertőtlenítés minimum 6 órán keresztül kb. 5 ppm szabad klórkoncentráció fenntartása mellett zajlik. További információt az online fertőtlenítésről angol nyelven a “Legionellosis Guideline: Best Practices for Control of Legionella” dokumentumból tudhat meg, amely szabadon letölthető a Cooling Technology Institute oldaláról.
  • Az offline módszer a fertőtlenítés mellett teljes, alapos tisztításból is áll. Hátránya, hogy költséges és néhány komoly veszélyt is hordoz magában.
Erről többet a Hat kulcslépés hűtőtornyok biztonságos fertőtlenítéséhez c. blogbejegyzésben olvashat. 
LegionellaKontroll